A kiállítás koncepciója: a női test tárgyiasított, sematikus megjelenítéseinek (formáinak) kritikája a női torzók ábrázolásán keresztül.

„A torzók, mint a női test hiányos vagy széttört reprezentációi, mélyebb és szimbolikusabb jelentést is hordoznak számomra. Egyfelől a női testtel kapcsolatos társadalmi elvárásokat, sztereotípiákat is kifejezik, másfelől az ezzel a megítéléssel együttjáró állandó küzdelmet is sejtetik. 

Képeimen a torzítás, a szexualizált, de legtöbbször idealizált testképeket szembesítik a valódi női test sokszínűségével. ” – vallja a szerző, Csengey Enikő festőművész

Míg egy meztelen férfialak megjelenítésekor, csak a legritkább esetben történik erotikára utaló szándék az alkotó részéről. Ameddig egy férfitorzó megítélésében (szinte azonnal, minden alaposabb elemzés nélkül) művészeti értéket látunk bele vagy keressük azt nézőként, addig a női torzóval kapcsolatos műalkotások gyakran másféle társadalmi és kulturális előítéletek áldozataivá válnak, legyen szó erotikus vagy az objektiváló megközelítésekről.

 

**A torzó mint metafora**

A torzó nemcsak a test hiányosságát vagy befejezetlenségét jelenti, hanem szimbolizálja a női testre vonatkozó társadalmi kontrollt is. A női test folyamatosan kiszolgáltatott, gyakran tárgyiasított állapotban van, ugyanakkor a torzók egyfajta elzártságot és belső erőt is sugallanak.

A torzónak nincsen feje, nincsenek végtagjai. Nincs arca, nem kell megszemélyesíteni, Elfelejtkezünk az egészséges, komplex emberi test ábrázolásáról. Nem látjuk meg az ember igaz valóját, a test mögött.